Így élek már

Ma már van házam és van ágyam is. Ehetem reggel, délben, este. A sok hányódó nap után megint az ágyúszó altat heverve. A szalmánál, bizony, csak jobb az ágy s a téli hónál jobb a párna. Szétdúlt házából aki menekül, az életet de másképp látja. Elég már néki krumpli és kenyér és néha egy-egy csendes reggel. Örül, ha békén vághatja fáját s kibékül éggel, emberekkel. Ily bölccsé érlelt, lám, a háború! És lassan egy szál ingre kopva, reszketve állok, mint az angyal áll az égi csillagos kapukba.