Hamvas világ

Hamvas világ… Sárgával tarkitott lombok közt selymes ég rezeg. Fogyó szeptember illó képein tűnő népem arcodra ismerek. Mint szilvafák, szedés előtt, maguk megadva és bátortalan, úgy állsz elnyúló ággal kertjeid földjén is árván s hontalan. Mint őszi táj, amelynek partja nincs s elissza hamvastestű fény, ős bánatoddal akként vérzel el jobb sorsod rosszul választott helyén. Illanva tűnsz… Im, fénnyel tarkított lombod közt ezüst szál zizeg s érett gyümölcsök cukros gyöngyeit majszolják rólad mohó istenek.