|
Vörösmarty Mihály emlékének
|
Vidám hegy kedves pásztora |
| hiába szólogatsz, kakuk-madár. |
|
A hegy sem az, a bor sem az! |
| Alig múlt tavasz, alig itt a nyár, |
|
szívemben mégis tél havaz. |
|
| A nyelvemen alig lelek szavat. |
|
Szép tájunk, mint a temetőt, |
| úgy nézem már s a váras ormokat, |
|
mint márványkőt a sír előtt. |
|
|
Föltépte keblét ég s a föld! |
| S hiába átkozza már magzatát, |
|
mint rongy cseléd, ki józanul. |
| Izzadt kínjában szétfő a világ |
|
s az ember milliója hull. |
|
|
Eszét az égtől bűnre kapta. |
| Bor, pint elő! Zengj öblös pincemély! |
| béke nem volt, csak lüktető fekély. |
|
|
Az ölj az egyetlen szabály! |
| És hősök mind a gladiátorok! |
| mint éhes farkas, bömbölő torok, |
|
egymást zabálva boldogan. |
|
|
Homlok, mely tiszta és fehér, |
| ábránd, akár a hattyú-dal-mese. |
|
Az élet prés! Jer sűrű bor… |
| Ringass!… Tán holnap értünk nyúl keze |
|
és falhoz vág, mint tört csuport. |
|
|
Sötét csapszék e rongy teke! |
| Veszett híre, a nagy történelem, |
|
mint sanda mészároslegény, |
| arany sisakban áll a szent-hegyen |
|
s szemében örvénylik a kéj. |
|
|
Ne reszkess mégse kék honom. |
| Szelídke bárány, fehér pincehely. |
|
Utunk bár vak kéz rendeli, |
| de szállunk még, mint cseppnyi hópehely. |
|
A szél még szívünk emeli! |
|
|
Szeress hát tünde pincehely. |
| Te vagy a mentsvár és a zöld sziget. |
|
Míg kínban fetreng a világ, |
| te tartod bennünk még a jó hitet, |
|
hogy Istenünk a földre lát. |
|
| Más nincs harang, mely égig szólana… |
|
Elfordult, háttal ül az úr, |
| mint magzatán csömörlött bús anya |
|
és néma, mint késvágta húr, |
|
|
mert gyermekéből nézd, mi lett? |
| Öl, rombol, kit képére alkotott. |
|
Szennybe vágta a tíz szabályt! |
| Őrjöngve éget tornyot, kis zugot. |
|
Kereszt helyett jelvénye bárd… |
|
|
Kakuk, vidám hegy pásztora, |
| gazdátlan nyáj kér, válaszolj neki: |
|
– Hány évig tart az őrület? |
| Véres szénáját meddig legeli? |
|
Felelj, ég áldja meg szíved. |
|
|
Felelj, kakuk! Te égbe látsz! |
| A népiért kínoz, ki szólogat. |
|
Hűs lombok, titkok mestere, |
| űzd el rólunk a gyűlő poklokat. |
|
Légy házunk védőszelleme! |
|
|