Nyugtalan éj

Falunk kutyáit hallgatom. Kínjuk átzeng az ablakon. Nyugtalan lelkük úgy üvölt, hogy hosszan fölsír rá a völgy. Valaki járkál a határban, ki nem nyughat a halálban. Vagy tán lehet, maga az élet most keres magának fészket? Nyugtalan éj, fekete társam, nagyok vagyunk a hallgatásban… Holnapra új fény ragyog föl, csak a mi álmunk nem kel föl.