Jákob létráján

Teli gyomorral nézed a tavaszt.
A bajszodon vörösbor illata.
Fölötted Flóra fényes szárnya zúg
s öléből ím, lehullt egy almafa.
Mint nagy csokor zizzenve áll a földbe!
 
Álmodva dőlsz a könyöködre…
Piros tűz ég a zöld vetés között.
Az égen hófehér sirálycsapat
kutatja lent, az elöntött mezőn
a fű között villámló csíkhalat.
Furcsán alant köröz az Égi Ábra.
 
Ráléphetsz fogas grádicsára.
[ Digitális Irodalmi Akadémia ]