Naiv csoda

Csillog a fehér hó, szalad a kék árnyék, mint ősz fürtök között kékeres halánték. Megremeg a nyírfa a holdat elérve, szálas hálójában vergődik már fénye. Mint kis ezüst keszeg akit égre húztak, a tündöklő jégről úgy látom a holdat. Kifagyott szemében az elhagyott világ, úgy tükrözik mint a lila koráll-virág. A barátok háza megfordult tornyával leng egy félszigeten hófehér ostyában. Az egyik nyirfaág, mint öreg pap karja, reszkető ujjával a magasba tartja. Nézik a barátok halat és a hálót, a vesszők közt fénylő csillogó világot s beírják könyvükbe mint tündöklő csodát, a holdat hálózó kis nyírfa koronát.