Angyali követ

Narancsszín pálcákkal bókol a reggel.   Mézsárga lüktető lapok suhannak át a zsaluk résein.   Hozzák a pirkadó napot. Hozzák a gágogást s a mély lilákat a vén falon átsikló szürke szárnyak,   melyeknek mása néma gyorsan   suhog a tündöklő magosban. Az ablak jégvirágos mezejében   sétál egy könnycsepp álmatag. Megbillen, felgyűl, aztán fürge lábbal   elindul. Sírva megakad ép ujjamon s mint angyali követ megilleti ajkával gyűrűmet.   Odébb a boglya dombja mozdul.   Zarándok kél a fűszálakból.