Hajnal felé

Hajnal felé a tárgyak, akár az emberek, megúnván a tér nyügét, nyújtózni kezdenek. Midőn a hold a nappal cserélve, némán váltanak, e furcsaötvű fényben nőnek a fák, tavak. A hasznos dolgokon át mély, furcsa lomb ragyog. Gyalúk és vésők szelleme ezüstszín dalba fog. A régi mesterekről dalol a zöld kötény s a gyöngyhabos juharfán kihajt a költemény. A sok fogástól fényes kerek szekrényszegek az ötvösről mesélnek vidám történetet, midőn a püspökúrtól huszonötöt kapott, csenvén a szent-keresztről egy szép gyémántbabot. S kinyúl a vár is, mint a romból kinő a gyom, s e furcsaötvű fényben táncol a hegyorom. A tündér levegőben repked egy cin-madár. Ezüst szárnyában élet és ide-odaszáll.