Egy vers előtt
| Egy vers előtt térdeltem én. |
| Több volt, mint vers. Sugárzó költemény |
| tündöklött ujjamon és szívemet |
| emelte, mint a nap a felleget. |
| – Ki írta?… Nem tudom… Lehet |
| csak angyalszárny játszott velem. |
| Magam térdeltem – jól emlékezem –, |
| akár a búcsúsok a kegyhelyen… |
|
| Dél volt. Sugárzó, fülledt, nyári dél. |
| Az ágakon aludt a sok levél |
| úgy fénylett, mint a sárga égi lant. |
| S éreztem szárnya hűs szelét: |
| De hát, ki írta azt a költeményt? |
|
|
|