Zümmögve száll

A nyárfák, mint zöldcsuhás barátok, körülállják a tóparti kertet. Lombjuk közt a hegyközségbe látok s a kápolnán sejtem a keresztet. Balról a pékség dolgozik serényen. A péklegény, mint hófehér lovag, karcsú dárdával megjelen az égen. A sok szegény mosolyog boldogan. Meghitt melegség fut a kerten át. Egyenest a kápolnához tipeg. Serényen hajlik egy magas barát s a pántos ajtót nyitja sebtiben. Az égi és a földi tűz varázsa dagasztja fák és emberek szivét. Zümmögve száll a pék meleg lapátja, beöltve titkuk szárnyas kenyerét.