Reggel
| A kút zörög és messze egy vonat |
| nyögdel a nádas rét párás ölén. |
| Álmos hajóslegények ébredeznek. |
| Szúnyog harcol a sűrű tej fölén. |
|
| Így indul el a nap a fák fölött. |
| Mint kék olaj, úgy ömlik szerteszét |
| és ember, állat és a földi tárgyak |
| fölisszák és indulnak, mint a gép. |
|
| Kotyognak, bőgnek, aztán csendesen, |
| úgy dél felé eldőlnek, mint a zsák. |
| Kiizzadva alig várják az alkonyt, |
| mikor megveti ágyát a világ. |
|
|
| Ereszd el lomb a párát. A nap már fent ragyog. |
| Feküdtél véle eddig. Nyissad ki ablakod. |
| Szép fürge szeretődet esengi már az ég. |
| Eresszétek hát lombok. Ragyog a tág vidék. |
|
|
|