Reggel
A kút zörög és messze egy vonat |
nyögdel a nádas rét párás ölén. |
Álmos hajóslegények ébredeznek. |
Szúnyog harcol a sűrű tej fölén. |
|
Így indul el a nap a fák fölött. |
Mint kék olaj, úgy ömlik szerteszét |
és ember, állat és a földi tárgyak |
fölisszák és indulnak, mint a gép. |
|
Kotyognak, bőgnek, aztán csendesen, |
úgy dél felé eldőlnek, mint a zsák. |
Kiizzadva alig várják az alkonyt, |
mikor megveti ágyát a világ. |
|
|
Ereszd el lomb a párát. A nap már fent ragyog. |
Feküdtél véle eddig. Nyissad ki ablakod. |
Szép fürge szeretődet esengi már az ég. |
Eresszétek hát lombok. Ragyog a tág vidék. |
|
|
|