Cigány Orpheus
Kisfaludy Sándor sümegi házánál
| „Itt született, itt élt és itt halt meg” |
| házafalán hirdeti e tábla. |
| Fehér kéményén fekete angyal |
| s omló várfal hulldogál alája. |
|
Kisfaludy Sándor borházára
| Itt küszködött a halhatatlanságért. |
| Keressed hát a titkát kőbe, lombba! |
|
| Ott áll a kút. Hát nézz a hegy gyomrába! |
| Aztán kóstold a bor ízét. |
| Morzsoljad ujjad közt a föld göröngyét, |
| s párákkal idd a völgy vizét, |
|
| s meglásd, föltámad ő, ki rég halott már |
| a könyvben és a földbe lent, |
| a fából, borból, ritka mandulából |
| mint holdsugár e földre leng. |
|
|
| Ám keseregtél, mert gazdag volt és te szegényke |
| s lám az arany nem akarta Apollót észre se venni. |
| Ám te derékmód verted a lantot érte kesergőn |
| s lám, elolvada ő s aranyozta neved ragyogóra. |
|
| Rózáért epekedtél, hát megkaptad a földön, |
| s még a derék szép második asszony után is a jámbor |
| földi hatalmak melléd fektették ama Rózát. |
|
Padányi Biró Márton dicsérete
| Szerette ő a könyvet és a szépet |
| s mit álmodott, szerette készen. |
| Fölmérte hát e tündéri vidéket |
| s kastélyt emelt a szögletében. |
|
| Nagy kastélyt, szobrokkal, barokk orommal. |
| Ötven szobát tündéri fénnyel. |
| Mély pincéit töltette jó borokkal, |
| a freskón most sarokban térdel. |
|
| Ilyen a Márton püspök nyári háza. |
| s a koldulóbarátok szép falára |
| fölírják jámbor vágyainkat. |
|
|
|
|