Vibráló körök
| Ujjad kihűl. Tíz körmöd már jeges. |
| Érzed, a földön nincsen sok helyed. |
| Helyetted majd a tél villant csodát. |
| Mint angyalt viszi égre ceruzád. |
|
| Így fekszem akkor is hanyatt. |
| Nem fenn, majd lent a fű alatt. |
| Mi kincsem volt, nem lesz velem. |
| Új honba száll az értelem. |
|
| Most zsenge pázsiton, hanyatt, |
| s a célt tudom, hát egyre megy |
| a fű alatt s a fű felett. |
|
|
| Remeg a fa. Villog az árnyék. |
| A foltos fűben tündérnyomok. |
| Toronylétrán üldögél az Isten |
| s remegnek lent a márványoszlopok. |
| A dékán látja s a dióverővel |
| a lombok árnyékába térdel |
| és kosarából a sok édes gyümölcs |
| az égre mosolyog, mint a bölcs. |
|
| Kék acél s ezüst a levelek lapja. |
| Pengeti szárnyukat az ősz harangja. |
| Repülnének, szinte úgy lobognak. |
| Tündöklő szárnya nőtt a sok bokornak. |
|
| Repülnék levelek én is veletek. |
| Ezüst-világba szállnék emberek, |
| ahol a telt fény és a lég születnek. |
| s árnya sincs a lengő fellegeknek. |
|
|
|
|