Icarus a költőhöz

Ki nem az Égő Szárnyra épít,   szánandó szolga mind. Építsd magadba hát az égnek   tündöklő sarkait. Jeget díszítsél pálmaággal.   A fényt ébenbe áztasd. Mély völgy fölött kötélhíd szálán   tanítsd repülni szárnyad. Alattad égjen bár üvegből   éles cserép-patak, altasd el dallal síró tested   és nyisd ki szárnyadat! Mit sajnálsz? Az omló port talán?   Leszel még véle egy. Hogy élsz, Ő hirdeti, a szárnyad   s a hűvös, ritka menny! Ha ezt nem érted, ültessél fát,   vagy magról nagy tököt, s vágj bölcs arcot, akár a majmok   a narancsok között.