Sóhaj

Az ember megveszett. Hát hozzátok futok, mert a fák és erdők boldogok. És boldogok az évszakok, e szárnyas angyalok, a testetlen jó alkotók… Vegyetek társul engemet, ki lassan rájövök, jobb lenne elnyűni testemet és mint a báb szárnyas lakója szállni s keresni egy jobb hazát! Nyissad ki Uram egednek szirmos ajtaját.