Vihar előtt^*

Láthatatlan műhelyekben, melyeknek fény az oszlopuk ikrás ezüstben fürdenek a tarkaszárnyú kakaduk. S midőn a hőség megreked a száraz mandulák bogán, villogva szöknek ők elő, mint kék delej a szürke fán. A füst leszáll a tó felé és biztos rend szerint lapul és gyűlni kezdnek a jelek. A rét is lassan elfakul. A vár lilára vál. Csipkés fokán a gólyák tánca leng. A hőség ingó áramán az erdő kígyózva kereng. És sorra hangot váltanak a tornyok ércvirágai. A láthatatlan szellemek varázsát szinte hallani. A földműves sietni kezd. Halász a vízről partra köt. Tűzszárnyú angyal villogat a felhő-tölgyesek között. A lába kagylókon ropog a nádak érett zátonyán. Kékcsőrű szárnyasok hada süvöltve zeng a mandulán.