| Avas lapjaidon sárgul a vén idő. |
| Hej, te öreg kártya, honnan kerülsz elő? |
| Piros tavaszoddal tán az öregapám |
| verte vén teledet az idő asztalán? |
|
| Megrepedtél, törtél, mint a vén koponya, |
| melynek még mosolyog harminckét ép foga. |
| Piszkos lapjaidat a holt falu újja |
| hervadt fogásával most is koszorúzza. |
|
| Régtűnt boros esték meghitt csendessége |
| ragyog vagy száz éved foltos derűjébe. |
| A pásztor, madarász és a többi népek |
| nevetnek négy avas évszakod ködében. |
|
| Mint csaló cigánylány hunyorgó szemével |
| évődöm az idő forgó küllőjével. |
| Váltó ragyogása, mint lágy, indás keret |
| sorra villogatja a hamvas képeket. |
|
|