| Beteg, beteg, beteg, beteg: |
| és rézlapján a sárga fény |
|
| mindent oly egyhangúra sző. |
| S a napjaim, mint lenge füst |
| folynak, mint hangtalan ezüst. |
|
| Dermedt vagyok és hallgatag, |
| mint rácsos kolostorfalak, |
| melyek mögött egy templom ég. |
|
| Beteg, beteg e furcsa rend, |
| kék űrben céltalan mereng, |
| jár, mint eltévedt kutató. |
|
|