Pince előtt^*

Nyár van még, de szebb az őszi béke, mely a télt előzi. Aszal a nyár. A tél dermeszt. Zamatot a szép ősz erjeszt. Könnyű bort és könnyű verset küldj ajkamra, víg szeptember, hisz álmomból máris reggel ízeiddel ébredek fel. A kóbor nap délre ballag. Langyosul a pince-barlang, s lassan nyírkos erdő, hajna1 hidegtestű sugarakkal. Új jegyébe vele mentél. Nem melegszem a szemednél. Eszter, fényes, mint a gerle sírok rámmért ketrecedbe. Mint a felhő napos csúcson, térded kettős halmán úszom. Tündérsziget, kies tájban, tó és szőlő magányában. Úgy élek, mint omladó fal, tűnt-idejű diadallal. Romjainkból még jó hogyha futja majd szűk pince, konyha. Orma elé – tán az idő hogyha megszán – diófa nő. Kedves árnyék, később csónak, szebb tájékra indulónak.