Így csattan föl

Más volt az nagyapám korába…
Puskája volt és jó vizslája.
Kalapján makk és zöld lebernyeg
a vállán, mely a szélben lengett.
Tavasz-alkony fuvallatába
kiült az erdei mohára,
s ahogy lappogva jött az első
szalonka, eldördült a kék cső,
s a visszhangzó, hűvös homályba
már hozta is ügyes kutyája.
Halakkal, nádközt üldögélve,
váratlan így csattan föl képe,
a szittyók rámájába vágva,
rámcsillog szép ezüst szakálla.
[ Digitális Irodalmi Akadémia ]