Egy rokonról

Hajnalban kelt. Gyékényt teríttetett, sajtárban fürdött talpig meztelen, s a hamvasfürtű szilvafák alatt mezítláb sétált kinn a réteken. Pipája száján és oldalán az eb míg lázzal túrta föl a bokrokat, ő ment az erdő néma csarnokán az ég felé, mely kincset tartogat. Messze volt… Hát visszatért és a ház örömmel várta léptét, bölcs szavát, s míg mesélt a messzi csillagokról, pipát tömött s az égbe füstje szállt.