Egy galambra
Amely Picasso előtt négyszáz éve röpködött
| Ez itt az anyámék címere. |
| Jelképül szebb nem kell énnekem. |
| Koronáján és pajzsa mezőjén |
|
| Sisakján egy hófehér galamb, |
| mint erőszak felett a béke, |
| csőrében smaragdszín babérral |
| repül a kéklő messzeségbe. |
|
| Pajzsa, mint a lant, úgy hajlik el, |
| és fodrozza kék-ezüst szalag, |
| mintha húrverő szél feszítné, |
| díszei oly ívben hajlanak. |
|
| Zöld mezőjén könyök behajtva, |
| ludtollat tartó deák keze. |
| Derűsen néz a színes üveg |
|
| Hullt fejek, kard és vészek nyomát |
| rajzán még keresve sem lelem. |
| Galambja smaragd kincse után |
| merengve száll az énekem. |
|
|
|