Rejtett ország

– És szőttek benn a kis szobába, – mesélt tovább a bükkfa lángja! – – S a rétisas, melyet meglőtt apád, mint bús kakas, úgy üldögélt a fán… – Szólott a hold s a lombon által mézillat hullott sugarával. – Nyúlj hozzánk, ember, régen itt vagyunk! Csillámlik talpunk, hullámzik hajunk. Odunk falából szöktessél elő, ha titkunk égi pillanatja jő! – Súgott az udvar, kancsó és az ág, sóhajtozott a formás kis világ. És szólt, hívott a tárgyak lelke, mint tornyon a titok keresztje hozzá, hol lisztből és a borbul a lényeg tükre felénk fordul… Nincs holt világ, már minden így tanít! S e rejtett ország tája andalít.