Hol éltek?

Hol éltek? Nem tudom, mely barlangok ölén? S hozzátok szólok én, kiket nem ismerek, hegyek s kamrám zugán bolyongó szellemek. Álmot, derűt hozók! Virágot öntözők! Parázs mellett tűnődve, csendes éjbe sejtem csupán, amint a messzeségbe nagy kancsóval mentek és szárnyatok után kéken sűrül a tej, a vén cser nyögdicsél, s a változó, a kész álmában fölbeszél! Hol éltek? – Nem tudom, mely barlangok ölén? – Négy évszak vagytok?… Vagy csak váltó napszakok? De lábatok nyoma mindenben ott ragyog!