| Mint izzó máglya, már olyan a lég. |
| Kék lángja vibrál s ízes illatok |
| gomolyba főnek, ámde jő a szél |
| és válogatva szárnya felragyog, |
| amint behozza fürgén: készen ám |
| a bárányfarkú-körte kinn a fán. |
|
| És új hírrel mozdul megint a lomb! |
| Így bontja szét a szél a táj ízét. |
| A szilva jó! S az érő erjedés |
| az ég falát tág gömbbé fújja szét, |
| és benne, mint zenés burok alatt, |
| úgy döngicsél, táncol a méhcsapat. |
|
| A vágott nád s a vén mozsár öle |
| a darazsak jó csárdázó helye, |
| s az ősz libegve csúcsról-csúcsra, |
| a völgy üstjébe cukrot szór bele. |
| A fény, a hő, a tündér levegő |
| együtt dolgozva villannak elő. |
|
| Patak-malmunkba öntsétek búzánk! |
| A présbe szőlők cukros fürtjeit! |
| A zsák, a hordó és az asztalok |
| hadd nyögjenek a régi rend szerint! |
| Az ég s a föld bő násza mit fogant, |
| csurogjon hegyből, völgyből boldogan. |
|
| A cséplés álmos bőgőző dala |
| nem leng, de jobb cigány a víg szüret: |
| magán kacag, de mást is tűzbe ránt, |
| és mustba fürdik szoknya, szürkület. |
| Aztán a szél, a fürge és deli, |
| ezt is dúdolva köddé lengeti. |
|
| Szép ősz! Kék tűzben ért ezüst-kehely, |
| sehol sem fénylesz úgy, mint ép nekünk. |
| Dús gyantaszag s ciklámen-illatú |
| a hegy, amint a nyáj után megyünk. |
| Nap és a víz lábunknál versenyez! |
| Ez lombra színt, gyümölcsbe ízt szemez; |
|
| az kék fátyolba mártja völgyeink |
| és bajszos harcsákat hálónkba csap! |
| Mint kertész és halász perelnek ők, |
| melyik munkája szebb és hasznosabb. |
| Döntsétek el hát, költők és papok, |
| tündérek járnak itt vagy angyalok? |
|
| Mert itt lengsz, bár szép testté vált titok, |
| de hol van az, ki otthonodba lép, |
| és csengő rím dalába fonja majd, |
| hogy olvad eggyé égi jó s a szép! |
| Hiába ülsz, ragyogsz az ajkakon, |
| titkod csak nézzük szótlan és vakon. |
|
| Kék ősz, légy áldott! Dolgozók s henyék, |
| magtárak, kamrák téged áldanak. |
| S hogy szóljak én? – Mint gyűlő fecskeraj, |
| úgy jőjjetek tollamra, szép szavak! |
| Hadd küldjem ezt, mert szótlan lépsz tova, |
| szemednek hamvad édes mosolya!… |
|
|