Noénak szobrot
Mit ősszel a lányok puttonyba raktak |
s tüzzé derült a pince-alkonyon, |
bíbor lángokkal táncol bennem |
s átsüt rajtam, mint nap az ablakon. |
|
Hálátlan nagyvilág! Noénak szobrot |
szegény poéta én emeltetek, |
hogy álljon őrt a szőlőskertek útján |
s lábát díszítsék majd a részegek. |
|
|
|