Arckép

Az ing nyitott, mint röppenésre szárny. Egy enyhe ív hajlítja számat. Bal szememben ferde bánat ül. Kékszínű a táj, csupa alázat. Mögöttem ép zendül a szilva. Nem érleli, csak süti már a nap. Kávészínű arcom halványodik, s dértől csillog a karimás kalap. Sárgul lassan barna kezem feje. Visszanyeri színét szemöldököm. Mögöttem karcsú erdei templom. Hordót cipel, ki útján rámköszön. Újbor kerül a sekrestyékbe már. S előttem, lángján egy bokornak szalonnáját pirítgatja Ceres, s Szent Józseffel együtt borozgatnak.