Harmincadik esztendő

Oly árva és olyan szegény a táj, mint egy kopott legény… Se bunda rajt, se zöld kabát. Elmúlt a tél, de nincs tavasz… Vacog… Érzem s hallom fogát… Mint kő fekszem hideg szívén, egy fordulón… Egy út felén, melyen először ma vagyok. Előttem hét dühös bika, mögöttem könnyű angyalok.