Mint bölcs hadsereg

Hét kastély állt a faluban. Egyik roggyantabb, mint a másik. Nem ül inas a kapuban. Minden kopott és minden vásik. Szemeddel látod és füled a nélkül, hogy fülelne jobban, hallja, amint a szú siet, s pereg a sár e dűlt falakban. Mit a törvény tartott csupán, és negyvennyolc bölcsen eltörölt, lám, az igazság asztalán lehajlik hozzád sárga föld. A gyors idő és fürge nép kiszabta telkét s házát rakva, magának lévén már cseléd, fészket rakott az ó alapra. Tábort vertek és őrseik fürgén most városunkba járnak, mint egykor lovas őseik, mindenhez jó utat találnak. Kezük nyomán a címerük állatjaik bőrén ragyogva, szekeres, lovas seregük vonul nagy bőgő csapatokba. Mint vándorló, bölcs hadsereg, kígyóznak szét a honi tájba. Kezemben tollam megremeg, kurjantva vág a zöld tintába.