Szigetvár^*

Szállj, hírnév, tőlem messzire!   Ne bolygassátok napjaim,   féltő barátok, jó fiúk, csak hagyjatok magányom partjain!   Tudom, mi az, hogy becsület:   hogy legyen házam és hazám!   De árnyék után nem futok, ma-tetsző szépet nem villant a szám.   Forogjatok hát fönt ti csak!   Haza és nép cégérre jó,   de tett kell már, költők, ide! Földrengés közben szánandó a szó.   Kancsóval és kenyérrel én   süket magányban lent lakom.   Példával, tettekkel csupán építgetek a málló falakon.   Szégyenlem ezt is már nagyon,   hogy leírtam kegyetlenül.   Egymást dícsérve éljetek! Véghelyről fénybe korcs szív menekül.   Sziget a példa itt nekem,   hol Zrínyi és a nagyapám   tettel beszélve vesztek el! Képük díszíti házam és hazám.