Farigcsálás

Csak alszom és a terveim oly óriások, mint a hegy. Tenni, nem tenni, nálam fura törvény, de egyre megy. Ha alszom, akkor is teszek, s ha dolgozom, látszatja nincs. Nyitogatom a végtelent, pedig kezemben semmi sincs. Minden ősöm, érzem, így élt. Vérem, tagom velük mozog. Magamban sem vagyok az úr. Ez örökség furcsa dolog. Be kéne már e verset is fejezni, hosszú ne legyen. Könnyű, eltűnt a gondolat, mint vándor a ködös hegyen.