Erdőirtás után*

Tavaly még akácos volt e domboldal,
 
s tavaszra már nem lesz illat!
Rönkön ülök. Száraz tövis vesz körül.
 
Kivágták zöld bokrainkat.
Kopáran áll, akár magam, a hajlat.
 
Elfúlva nézem ösvényét.
Egy lepke száll, az ő ruháját látom.
 
A füvön favágó-szemét:
üszök, papír, szalonnabürke széjjel,
 
hol tenyeremben szép fejed
hanyatt pihent s pillás szemeddel néztél,
 
s csak rajtam át láttál eget.
A száraz fű tücskök tanyája régen.
 
Kicsiny vermekben bújnak el.
S a földet súrló esti szélben halkan
 
barlangjuk szája énekel.
[ Digitális Irodalmi Akadémia ]