Szerelemhez^*

Dallal szólítgatlak. Hajlékony szavakkal, miként a csalogány párját, ha hívja. Fák közt lenne fészkünk, mily jó heverésznünk, illatos csalitba. Sokszor elküldtelek. Miatta szenvedek. Most érted könyörgök. Egyedül oly rossz! Megosztanám veled jövendő tervemet, csak körülfodrozz. Szerelem? Fuss, mondtam. Magamban pusmogtam, meg is szenvedtem, s hozzád esengek. Engedj egy hajnalon lábadhoz hajlanom. Ne vess meg engem!