| Jöttem a szőlők közt. A mély horhóúton |
| s dőlni láttam a sárgaarcú löszfalat. |
| Kerekfejű had kapált ingó üstökén, |
| és igen gyengének éreztem magamat. |
|
| Mint vonuló tábor, olyan volt a táj most. |
| A tarka sátrakat ledobták mind a fák. |
| Pörköltet főztek itt. Karót hegyeztek ott, |
| s a mokány lovakat málhákkal megrakták. |
|
| Némán intettek kopjáikkal vissza csak. |
| A sok csilló hegy erdőnk ágán tükrözött, |
| s mint ki ősszel jár a tájon ibolyázni, |
| fűbehulló szemmel mentem a fák között… |
|
| Hol lelek rád megint? Ki itt jártál velem. |
| E tatár had közt egyetlen vígasztalóm. |
| Illat lettél? Vagy virág, kit elvitt az ősz? |
| S lábam alatt omlott a lösz a kaptatón… |
|
|