Márciusi erdőn

Dolgozik a fakopács. Kopog a kis kalapács. Szorgos legény, kicsi ács, csak úgy hullik le a háncs. Rikkant olykor éleset, mintha szólna: – szép eset –, s ahogy szeme ránk esett, szinte imígy kérdezett: – Fiú, leány, kettesbe, mit keres a tölgyesbe? – Te-te, hi-hi, tetete, föl-lefutva nevette. Tütü, tütü itt a rügy! Hajló ágról szállt a fütty. – Komolyodik már az ügy, és a séta jó ürügy. – – Kip-kop, kip-kop kalapács, ne haragudj kicsi ács. Állj meg te kis kalapács, nyakunkba hull mind a háncs! –