Puritán vers^*

A szerelmedről szólva az erdőt említhetem, mely égető nyaramban a leghűsebb kincs nekem. Mint az erdő! Mert szebbet hasonlatnak venni is hiába űznék képet, elnyűtt már mind és hamis. De pázsit… Hűs és lombok… Kunyhó… Forrás és patak, a szerelmedről szólva egyszerű, igaz szavak. Átlátszók és tiszták, miként a dal és a messzeség, ha szárnyát paskolja könny, és a szemhatárt az ég!