| Tatár bácsi, a részeges cipész, |
| az erdők titkának mestere volt. |
| Csak addig kalapált, míg jött a hír, |
| s a cégért hagyva, máris bandukolt. |
|
| Az akácillat tanúja lehet, |
| hogyan kutatta ágak lombjait. |
| S estére előtte nem volt titok, |
| a fülemüle vajjon hol lakik. |
|
| Hol jár a rigó? Merre költ a csíz? |
| S mire fölszállt vón a fészekalja, |
| az ég helyett, madárral lett teli |
| Tatár bácsi zsebe és kalapja … |
|
| S otthon külön kalitba rakta mind! |
| Mint költő a trillát, ha dal terem, |
| s így lett – hiába szidott nagyapám – |
| a részeges cipész a mesterem. |
|
|