| Vár bizvást az akác. Zöldül a bodzafa. |
| Már aljukba tövis-fonta bozót közül |
| kék-kendős ibolyák küldik a csokrukat, |
|
s dallal vált a tücsök tanyát. |
|
| Már a kajla gazok tejleve is szökik. |
| Színt ölt ágon a rügy. Földben a kis gyökér |
| mozdul célja felé. Alkot a méh, darázs, |
|
s zöld színt áldoz a sarju rét. |
|
| A zord tél hova lett? Torz disze szertehullt. |
| Kis csermely viszi szét a lavinák havát. |
| Tőlük duzzad a tó. Pajkosan égre les, |
|
s nem hord gyors fakutyát jegén. |
|
| Mint héjából a mag a kalapács vasán, |
| kattan szívem elő s szólok ekép feléd: |
| Fuss csontváz hitem el! Itt örök élet jő, |
|
s minden érte bukott alá. |
|
| Zeng a víg csalogány, kinn a liget ölén. |
| Zöldül, újul a táj, érte a tél kimúlt. |
| Szirmot ringat a sír a lugos oldalon, |
|
s lombból sző a tavasz reményt. |
|
|