Holdkóros álma
Megindulnak a bokrok a réten. |
Tornyon hintál a falu bolondja. |
Fénylő fészek a kenderáztató, |
s mélye a titkok fonalát ontja. |
|
Félszemével ma elrabolt az éj! |
De utolján még reád gondolok… |
A szikla már nyújtja mutatóujját, |
s lábánál gyönyörű örvény forog. |
|
|
|