Mint kagyló

A szemed zöld és az ajkad piros. Szádban a szerelem madara zeng. Melleid hófehér tüzes hegyek, hűs völgyein tested illata leng. S most, hogy az emlékek kéklő taván ringó csípődön elakad szemem, magányos órám vérző percein tested illatát újra érezem. Szemed zöld és az ajkad piros volt! A szívemen aludt fehér kezed, s ma, mint kagyló a szép kerek gyöngyöt zárom be kövülő emlékedet.