| A dombok leve hordókban mormol, |
| forog medrében a duzzadt patak. |
| Kopik az erdő, résein átlátsz. |
| Csillog a réten a nyírkos csatak. |
|
| Elsuhant lopva, szép forró időnk. |
| A cserjék titkos búvója néma, |
| mint surranó őz végtelen időn, |
| nagy sétáink úgy tűnnek föl néha. |
|
| Most vak kedvem szűk falak közt mormol. |
| Forgok ágyamban, mint lompos patak. |
| Kopik a lelkem, résein átlátsz, |
| bozótján csillog a nyírkos csatak. |
|
|