Kis alkonyi vers
Meleg vérünknek jó e liget árnya. |
Tenyerem szoknyád ráncát kergeti. |
Lágy gyíktojást érlel a langyos homok, |
s a hold sugárszakállát lengeti. |
|
A fák árnyán a válás órája ring. |
S míg a rét fölött formálom arcodat, |
messze futsz tőlem, akár a gyorslábú őz, |
s mint rőt erdő száll közénk az alkonyat. |
|
|
|