Sugár
Hajnalban kertünkben róka járt. |
Rémülten sápogtak a kacsák, |
s hogy átnéztem a bokrok fölött |
őt láttam jönni a réten át. |
|
Gondolta, hogy még alszom! |
s érett almáim sárga bőrét |
|
Majd a kéklő erdőre nézett, |
hol a fehér szent-ember lakik, |
s egy szerelmes rigó-hírnököt |
küldött a táruló ablakig… |
|
|
|