Sugár
| Hajnalban kertünkben róka járt. |
| Rémülten sápogtak a kacsák, |
| s hogy átnéztem a bokrok fölött |
| őt láttam jönni a réten át. |
|
| Gondolta, hogy még alszom! |
| s érett almáim sárga bőrét |
|
| Majd a kéklő erdőre nézett, |
| hol a fehér szent-ember lakik, |
| s egy szerelmes rigó-hírnököt |
| küldött a táruló ablakig… |
|
|
|