Jeges táj
A nap vörös korong e jégvidék fölött, |
s a hópalást színén fagyott zúzos virág |
a nyúl alatt halkan zizeg, amint szárára lép. |
|
A tükrös völgyek oldalán ragyog az ég. |
A táj előtt egy árva nyírfa ága áll |
és puskapor szagát teríti szét a tiszta szél. |
|
Fénylő csukák húsára les a vidra hím. |
A jég alatt álmos halak uszása leng, |
s a lék metszett falán gyöngyözve száll a búborék. |
|
Egy vén fűz odvas rejtekén az est lapul, |
s akár a vércse, úgy kering a téli csend, |
míg némán, mint a diadém a táj hajába ül. |
|
|
|