| Sás berekből csigaháton ringatózik a nap, |
| mint lápba fúlt cigány dala a nádból, ha kesereg. |
| Halász les a tótükörbe nyurga bottal kézbe, |
| s lenn a vízben horga végin réti kukac tekereg. |
|
| Béreslányok halkan jöttek s fűzfa mögött csendben |
| szoknyát levetettek, inget fűre tettek, |
| berekvízbe belementek, vízitököt szedtek. |
|
| Halász szedte ruhájukat – langyos volt még ráncuk –, |
| s maga alá rakta puha ülőhelynek, |
| zsíros pontyok kék iszapban most hiába lesnek. |
|
| Piros kárász ehetne… Nincs ki horgát vesse, |
| szittyó között villódzik béreslányok teste. |
|
|
| Bársonysötét hetven bivaly ballag a kék habba. |
| Kilenc leány ijedelme tükrét felkavarja. |
|
| Ugranak a lányok… – Hol van a ruhájuk? – |
| Itt áll a bivalyos, szeme tapad rájuk. |
|
| – Meztelen lány, a füzesben! – Nosza meg kell nézni! |
| Szép csizmáit úgy kapkodja, a sárt alig éri. |
|
| Már sikítás hallik; serceg, zeng a nádas, |
| de a szittyók titkosán bivalyos nem jártas. |
|
| Káka torzsát nézegeti, nincs-e helye nyomnak? |
| Irigy békák lespedt szájjal vígan kuruttyolnak. |
|
| S a bivalyok nyelve, mint a piros rózsa… |
| Nyáluk csorog, mint a vágy, a lányt nyelő tóra. |
|
|
| Jó helye van a halásznak, meleg a sok pruszli. |
| Zsíros halak káka közül most kezdenek úszni. |
| Most kezdenek úszni fényes kukac lépre, |
| naptükrözte arany tálba lóg a zsinór vége. |
|
| Éhes compó szopogat… Éles acél kapja! |
| Arany tányér összetört, csapkod a hal farka, |
| s a horogról a halász halszedőbe rakja. |
|
| Halas kosár tele van. Jó a halász kedve. |
| Fűzfa, berek összezeng, víg köd zendül messze, |
| béreslányok meztelen énekelnek benne… |
|
| – Halász fogott sok halat… Ihajjári fa alatt… |
| A bivalyos egyet sem… Ihajjári a lesen… – |
|
|
|