Zselici kanász^*

Tenyerétől botja kérge fénylik, mint a balta éle. S mint a sikló pikkelye, bicskás rovások jele éveinek kerek számát fütykös nyélen kiszámlálják. Négy kutyája inas fajta. A vadkant is messze hajtja, ha a konda szagára csattogva jön magába. S számos vad e rengetegbe fél fülével les a neszre. Hetven éve lomb lakója. Széltől haját csimbók ója, s míg késivel diszt farag, négyszáz disznó fűt harap. Vezérük, a konda kanja, sűrük vadját beljebb hajtja… Ólak közül kanász népe, várva tekint már elébe. S mire deres lesz a fa, s dús fején a varkocsa, aklokhoz ér ép a télre, s új rovást vés majd a nyélre.