Zselicség*

Mint édestejű tömlők íve, oly kerek-
hátú hullámos puhák e dombok,
és duzzadt mellükön, mint jóllakott gyerek
pár istállós puszta dorombol,
s hogy nyaggatja ajtajuk a völgy szele,
ijedten izzik a tetők cserepe.
De hol a domb nedves vágásban összeér,
a bozótos ágyékú oldalak
lágyszájú ajakán a zöldtáblás vetés
csírái nyugodtan alszanak.
S míg a dombláb mezítlen vízben üget,
a disznós tölgyes utána füttyöget.
[ Digitális Irodalmi Akadémia ]