Mint édestejű tömlők íve, oly kerek- |
hátú hullámos puhák e dombok, |
és duzzadt mellükön, mint jóllakott gyerek |
pár istállós puszta dorombol, |
s hogy nyaggatja ajtajuk a völgy szele, |
ijedten izzik a tetők cserepe. |
|
De hol a domb nedves vágásban összeér, |
lágyszájú ajakán a zöldtáblás vetés |
csírái nyugodtan alszanak. |
S míg a dombláb mezítlen vízben üget, |
a disznós tölgyes utána füttyöget. |
|
|