| Dalt zengjen államon a sűrű szakáll! |
| Már fenem a bicskám a szikla kövén, |
| hisz karikába hajlik a fűzfaág |
| az apadó csermely tisztuló ölén. |
|
| Nyesem az ágát és fonom kosárba! |
| Puha karján illatok fészke legyen! |
| Illanva jön már a völgyeknek alján |
| és ott látták táncolni fönn a hegyen. |
|
| Haját a csőrükben madarak tartják. |
| Szöszfényű fürtje a cserfák közt lebeg, |
| rügyező ruhája hajadon testén |
| csillog, mint holdtól a víztócsás berek. |
|
| Léptétől ikrásak lesznek a vizek. |
| A bokroknak gömbje illatos korsó, |
| és fölpattan a halott erdők zára, |
| mint tündér szemén az üvegkoporsó. |
|
|