| Ez itt még Somogy, hol születtem én, |
| de odébb ki megy, már Tolnába jár, |
| hol, mint két lány setten egymás elől, |
| bújósdit játszva, Sió és a Sár. |
|
| De itt nálunk, ahány a zsenge völgy, |
| annyi sok fürge kis patak szalad. |
| S a nyír és rekettyés sások között |
| ravaszul fognak szárcsát és halat. |
|
| A dombok sárga földje szépívű, |
| erdőfogta hullámzó sok halom, |
| vagy eke-bodrozta fodros tenger, |
| mely fáradt szemnek zsongó nyugalom. |
|
| De kék estén dombok, erdők árnyán, |
| nemrég a fák közt nagy zsivány lapult: |
| vásáros kasznár és füttyös tyúkász |
| vére és bankója eléje hullt. |
|
| Ma kopott címer árnyán csendesen |
| fát hordanak vagy némán szántanak, |
| s a legények vasárnap délután |
| a szilvafák közt lánnyal játszanak. |
|
| És ott, hová a szem aligha lát, |
| a tónál állnak néma, kék hegyek, |
| az égnek arcát tartják mellükön, |
| s hajukban dísznek felhőt rejtenek. |
|
| E parton, véled szemben zöld Zala, |
| itt hevertem át annyi sok nyarat, |
| indián bőrrel, mezítlen lánnyal |
| sütkérezvén a tűző nap alatt. |
|
| A víz fölött halászsirály kering. |
| A berken meg gomolygó vak homok, |
| s e nyárnapok ma úgy állnak körül, |
| mint Szent Jakabnál omló kőromok, |
|
| honnan láthatod a szökő Kapost, |
| mint nyalja inalva rétek ízét, |
| megforgatván pár malom kerekén |
| rémült halacskák süket seregét. |
|
| S kis nyegle városomtól délre |
| az ezeréves vén Zselic remeg. |
| Makkoló kondák, kanászkirályok |
| szállták e földet ősidőkben meg. |
|
| A vadon alja, mint barlang, setét. |
| A kan ős oltárnak dönti nyakát. |
| Szökellő szarvas agancsa tartja |
| nagy villájában a holdat magát. |
|
| S e lomb alól kocsid homokra fut, |
| hol dohányvetések táblája áll, |
| de zöldje közül szép magyar fajtám |
| füstölgő bánata már egyre száll. |
|
| És utad végit a Dráva állja, |
| tölgyes medre, mint ezüst csík hasít, |
| falutornyok, mint nagy-nyakú gémek |
| ködben ülnek innen-onnan hasig. |
|
| A vén csárda némán áll a révnél. |
| A pandúrleső nyárfa bólogat. |
| Agg csapláros fenn a hold az égen, |
| angyalbutykosból jó bort szopogat. |
|
| Szeme villog a horvát hegyeken. |
| Folyónk jegén néha farkas fut át, |
| s a fegyveres, fázó őrök fölött |
| új vetésre szállnak a vadlibák. |
|
| Széptájú Somogy! Szívemre nőttél! |
| S ha lódulok, a lelked visszaránt! |
| Tölgyeid lombja, mint méhes dönög: |
| sok emléked hívó kakuk-madár. |
|
|