Carmen nocturnale

Oly gyáván sápadozik a holdszemű éjfél fenn a dióknak az ága fölött, mint távoli lesben a vénség tarka ruhámnak a ránca között. A gazda derék vállára nyargal az éj. Rajta rudon, fityegőn, két vödör víz hintál. Bamba szemekkel és teli tőggyel áll a tehén kapuhidnál. Álmomra borúl a gerendák rácsa. Máknak az illata hull, mint magja a zsákba és serceg a sün kinn a sövényben, perceg a szú benn a szobámban.